boldoggá tenni,
ha ? is benne van.
Az egyik lába itt,
a másik ott…
A kivénhedt
(pornósztár filozofál)
– Kifelé a konyhából,
Én f?zök ma este!
A n?t úgy kell
boldoggá tenni,
ha ? is benne van.
Az egyik lába itt,
a másik ott, közte
én, vagy mindkét
lába itt-meg-ott,
de közte én.
Lehajolunk egymáshoz,
akár a kutyák,
és felemeljük fejünk,
mint az angyalok.
De az angyalok
sosem szerelmeskednek,
még úgy sem,
ne feledjük Szodomát,
ezért csak olykor
vagyunk angyalok.
Utána, persze, szomorú,
mint minden állat,
de vannak emlékeink,
amire azt hisszük,
lehet jöv?, és körbe-
járnak a mutatók.
Megtanítod újra a nyelvet,
ami nem csupán
ragozni jó. És a kutatás:
meddig te, meddig én,
meddig vagyunk mi ketten
egy, s ha egy vagyunk,
az ember érez-e,
vagy megszokás, ha nincs
elmozdulás, mert
annak van igazán, akinek
nincsen még, de annyira
keres, hogy arca sápadt,
remeg a teste, és
lázas, és vággyal egyet tud,
semmi mást a világból,
de kiszakít egyet
a világ helyett:
legbutább mindentudó.
És boldog, ki páros
szervnek érzi a szívet,
s mindeniké a másikban.
Ez nem úgy van, de jó,
Ahogy az enyém a tiedben –
Folytathatnám.
Könnyebbé teszed
a lélegzetem,
beszéd el?tti szavaid értem.
értelme van a tapintásnak,
illatnak, nyálnak, harapásnak,
bárhogyan lehetne,
de csak így lehet.
Meghengerget a képzelet,
kinyújt, felteker
embertésztát, s megsüt,
bel?lünk van az élelem,
mit felzabál a holnap,
mert minden gyerekben
újrakezdjük, mi nekünk
soha még nem ment:
(élet, szeretet.)
Legutóbbi módosítás: 2008.09.20. @ 15:09 :: Petz György