Horváth János : Az evés

Kevin Carter Szudánban készült fotója

 

Ma láttam egy embert,
aki úgy falt, úgy evett,
hogy úgy enni talán,
nem is lehet.
Két kezével fogta,
kapaszkodott bele,
és az apró falatokat,
szinte egybe nyelte le.
Már arra gondoltam,
hogy szólok neki:
hé, megfulladsz barátom!
mikor látom,
hogy karjait leengedi,
és a maradékot,
– nagy er?lködéssel -,
végre lenyeli.

Megkönnyebbült sóhaj
szakadt ki bel?le,
és az arcán megjelent
apró kis fintor jelezte,
hogy az ételt,
amit az imént, 
a kukából szedett ki,
végül is megette. 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.11. @ 20:14 :: Horváth János
Szerző Horváth János 173 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.