A kritika

Befejeztem az írást, és elégedetten d?ltem hátra kényelmetlen székemen.

 

 

Befejeztem az írást, és elégedetten d?ltem hátra kényelmetlen székemen.

– Jössz, megnézed? – kérdeztem az asszonyt, aki éppen a matematika vizsgájára készült, mélyen elmerülve a tudomány elsajátításában.

– Persze, mindjárt megyek – nézett fel a könyvek s?r? erdeje mögül -, ezt még befejezném – mondta kissé ingerülten.

Amióta az asszony, tanulásra adta a fejét, gyakran el?fordul, hogy nem is igen hallja, ha szólnak hozzá. Becsületére legyen mondva, a házimunkában soha, semmi elmaradása nincs, jól be tudja osztani az idejét, valószín?leg, jóban van a tündérekkel is, akik id?nként besegíthetnek neki. Korábban kel, és mire a gyerekek iskolába mennek, az uzsonnás csomag minden reggel készen várja ?ket. Csodálom ezért, vajon, honnan van benne ennyi energia?

– Megint írtál valamit? – nézett rám kérd?en.

– Valamit? Ha nem a legjobbat! Ez a legjobban sikerült írásom, amióta egyáltalán megtanultam a bet?vetés tudományát – förmedtem rá, kissé nagykép?en.

Leült a gép elé, és én addig szemérmesen visszavonultam, elhelyezkedtem a fotelben, háttal az eseménynek, és kényelmes fedezékem mögül vártam a hatást.

Percek teltek a várakozásban, de semmi reagálás. Nem írtam ilyen hosszan, lehet, hogy csak alapos, átrágja magát többször is egy-egy szövegrészen, és ízlelgeti, forgatja az agytekervényei között, és már a frappáns válaszon töri a fejét.

– Jó – mondja nemes egyszer?séggel -, csak azt nem értem, a tank miért fordítja az ágyúja csövét a falu irányába, amikor onnan már mindenki elmenekült, és kormánycsapatok, már egy órával korábban lebombázták.

– Miféle csapatok, és miféle tank? Az én írásomban nincs szó tankokról – mondtam felháborodott hangon, és a képerny?re néztem.  Ott az egyik hírportál oldala volt látható, és egy cikk, amelyben egy afrikai országban, a kormánycsapatok által levert felkelésr?l volt szó.

Feleségem kislányos mosolya láttán megenyhültem, és megcsókoltam a homlokán.

– Egyébként, jó a cikk – mondta meggy?z?déssel a hangjában.

 

 

Szerző Horváth János 161 írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.

22 Komment

  1. 16 Kovács Ilon

    Köszönöm Ilon. Szeremcsémre, van humora. ÃÅgy áltam fel a géptől, hogy a korábban a háttérben lévő weboldal előre került, az írásom helyére. Miután nejemet megzavartam a tanulásban, leült, hogy elolvassa az általam írt cikket, de nem ott jártak a gondolatai, és becsülettel végig elolvasta a haditudósítást. Majd mikor észrevette a tévedést (csalodottságomat) kivágta magát. Ez olyan jólesett, hogy meg kellett írnom (nem kibeszélnem). Ez az eset még tavaly történt.

  2. Jnaó’
    Én a lányomat szoktam hivni krikusnak ha van ráérkezése,de mindég megkérdezi:na kapirgáltál valamit papus mert szivesen elolvasnám?Sajna most az a helyzet hogy nem jutott még időm rá de sinen vagyok mint a Latinovits.Soha se adjad át a gépedet olyannak aki nem ért hozzá.Abból jó még nem jött ki.Tetszett

Hagyj üzenetet