CSAK SÍR
Csak sír, csak ordít,
csak panaszkodik,
és ugyan ki értené,
hogy beszél,
a hangsor, csak
változó hangszín?,
magánhangzókból áll,
és abból se sok van,
mégis, elmondanám,
benne a hangban
több mint ötven éve,
csupa szelektált emlék
(a jó félretéve),
bánat, kudarc,
reményhiányos harc,
mind egybemosva,
könnyben feloldva,
hogy hasson szemre is.
Se takaró, se inkubátor,
rá nem figyel,
utca, ember.
Számkivetett.
Hozzácsapódott kóbor állat,
fehér öleb, de lehet
fehér farkas, valami meséb?l,
nyal végig néha arcán,
fekszik köré karikába,
hogy életben tartsa
a hangot.
Nem kell közönség,
magának sz?köl,
idéz tévelyg?, lelkeket,
étel se kell,
csak csöppnyi tisztánlátás,
az meg nem megy,
korai még, ennyi év után.
Hangja egész kicsiny,
gyerekhang, semmi férfisírás:
„Uram engedd magadhoz
a kisdedeket.”
-csataloo-
Bgj.2007.08.05.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.05. @ 16:53 :: Balog Gábor -csataloo
