Végh Szimonetta : Egyedül

Egyedül 

 

Néma szavakat küldök neked,

Gyere velem, szólít a végtelen.

Repüljünk együtt a hold felé,

Gyere velem, bontsd ki szárnyaid.

 

Eonok óta várlak, hívlak kedves,

Indulj hozzám szomorú lelkem.

Ússzunk együtt a mély tengerbe,

Indulj hozzám, majd én vezetlek.

 

Havas tájon állva nézem az eget,

Miért nem jössz? Elapad már vérem.

Fussunk együtt a haldokló télben,

Miért nem jössz? Elt?nik létem.

 

Nem leszel velem soha tán,

A hó forró véremt?l olvad már.

A végtelen bezárta kapuját,

És itt maradtam egyedül. Fáj.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.04. @ 09:32 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/