Arany Tóth Katalin : A temet?ben

Nyomtatás

pusztába vetett

homoktengeren

ring a múlt és a jelen

a sóhaj érintéssé simul

a jöv?be karcolt

régvolt neveken

fátyolos emlékeket forgat

majd délid?re napsugárba olvad

a hajdan izzó szenvedély

s a jó öreg szél

míg nyugodni tér

estére langy takarót ígér

a csapáson f?csomók

– rajtuk léptek (sorsok)

rátaposott nyomai

k?ágyon nyugvó

álmokat takarnak

a vérszilvák vörös lombjai

hol lepkék bogarak

hangyák viszik hátukon

a lehullott könnyeket

a ki nem mondott szavak

karjában fájva pihen

az árva szeretet

2008. július 13.