Lucskai Vincze : A nyírfa dala

ha majd a dalnok
kihal bel?lem
és állok ismét
éktelen
buckámat hordja
szét
kóbor szél
reménytelen
ha majd jönnek
daltalan
kopár szavak
lanttalan
és g?g táplálja
dacos lelkemet

kerüld majd
érintésemet

mi marad
egy morzsányi
falat
egy cseppnyi
harmat
hajnalban hasadt
lélekdarab
aléltan
kimerülten
gyantát csorgató
kérgen
repedten

elszivárogott már
istenem
sápadt hitemen

didergek ritkuló
koronám alatt
s terítem ?sznek
r?t zsámolyát

ha csuklik térdem
takaróján
megpihen majd
bukó homlokom

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...