Serfőző Attila : Kereslek

Mint bolygó a tejút peremén,

hosszú magányban lebegek,

oly reszketeg vibrálok feléd,

kétségbe fulladtan kereslek.

 

Lesdeklőn kulcslyukon át,

félretett titkaid fürkészem,

fényem átfesti szobád falát,

selymed szikrázón meztelen.

 

Füledbe csókolom reményem,

s a lenyugvó árnyas múltat.

Lázam ki érti? Te egyetlen.

Ne álld el hozzád az utat!

 

.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 484 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.