Ha nem iszom bel?le, talán szomjan hal a kút. Majd a leped?re nosztalgiát gy?rök, olyan n?i test alakút, és szénsavmentes szerelmet vedelek szombat este egy hollywoodi pohárból. Narancsdubl?rt használ a citromkarika, anorexiás a szívószál, és szemtanúja a látvány, ahogy valakiért feltúrom a szemetet. A keser? formaldehid-szeretet kómába esett emlékeket lögyböl. Egy újabb adag a naiv, hallgatag löttyb?l, amit valami múlt nev? vajákostól kaptam. Állítólag segít, és a magány csak mellékhatás, holnaptól többé nem tüsszentek, ha könny?vér? sz?z szentek parfümszellemeket húznak a párnámra, és az igazmondó íriszen vágott verzióval támogat a filmgyári happy end-hártya, hogy ne vegyem észre: a jósn? kezében cinkelt a kártya.
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).