át kellene öltözni végre,
eldobni tépett rongyaimat!
levetni a stigmát is szívemr?l;
izzó nyomorúságba ringat…
a lábam alatt elterül? múlt
nem repít a szebb jöv?ig,
ha valahol létezik jöv?,
hiába tiprom-taposom földig,
temetném vérem-lelkem mélyre,
derékba tört keresztemet,
felágaskodik mindig az élet…
foltozhatom!
csak tudnám,
melyiket,
miért,
mivel.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: b huszta irén
