Márton Zsolt : Szonett a versért

E vers akkor született, mikor felkértek, hogy őszinte kritikát fogalmazzak meg egy versről. De a bírálat mivel negatívra sikeredett, támadások értek.

Szonett a versért

Küldtetek híg leveshez sóért,
Kértetek por homokhoz vizet,
S most förmedtek két szóért,
Melyet csak jó szándék vezet.

Nem vagyok mester sem inas,
Néha csak szalad a betű a kép,
Versenyre mégsem kel a pimasz,
De e szonettbe épp belefér.

Nem voltam költő s nem leszek,
Csak kocsmákban lődörgök én,
Leckét nem adok s nem veszek,

S ha szólok, a verset védem én,
Csak a versért vitázok veled,
Mint kávéházi költő annak idején.

Márton Zsolt

illusztráció Bartos Endre: Rózsaszín fák

 

szerkesztette: Verő László – 2007. április 18., szerda, 18:00

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal