a ruhatárat letudtam
háromszázharminchárom
és zsebre tettem a kabátom
egy piros sál mint hízelg? folt
kunkorodik lábamnál
gazdátlan
hanyag kelléke
sz?kére súrolt
padlódeszkáknak
a sor végére beállok
detektor világunk
csipog
pacemaker
kuncog
belépek
és rám zúdul a francia festészet
fénye
árnya
vörös haj göndörödik
jobbomon
illata kacérkodik
zöld szeme ráken?dik
zord barokkra
bangkok hilton jut eszembe
és nicole tovább lép
el?ttem moillon kép
sz?ke volt-e
merengek
barackos kosarán
sárgáján
virtuóz harmatcseppek lebegnek
bársony puffos kényelemb?l
arany kereten
függ tekintetem
napszekere gázol át rajtam
felégeti íriszem
diana rám feszíti
éj csillagos fátylát
megremegek
colát szürcsöl pufók csibész
hideg tájképbe
fúrja magát
kócosan
ropog a szívószál
apja már messze jár
és én
egy barna színhez tapadva
számtalan árnyalatán
merengve
sorra bontom ?ket
felfedni az ecset titkát
hogy lett hegyi pásztor
valahol
kasztílián
érzékeim elcsigázva
fényekt?l bágyadtan
lautrecen
átsuhanva
tekintetem megpihen
egy n?i akton
mert
szeretem
