Fövényi Sándor : imáim csorba bögréje……

 

én nem tudom elmondani ami fáj,
?szi táj meséli majd a bánatom.
a fák húrjain sötét kovács a szél,
?rjöngve zúzza konok homlokom.

 

a folyó partján ülök útra készen,
tört tükrére alkony r?t talárja hullt,

lábam el?tt e bíbor kés? réten,
vér-ezüst virágként  nyílik a múlt.

 

lassan, mintha a világot akarná,
buja örvény bontja bársony szirmait,

éhes torka magába rántja sorsom,
felszinen futó fekete fodrait.

 

tétova kezeim közt homok szitál,
elcsókolt percek, s most röhög a szív
bolond ki gazdagon aranyat talál,
lám lelkem tele, ám koldul a kín.

 

imáim csorba bögréjét rázom,
utolsó gyémánt pillanatot kérek.
és hallom amint csobban a folyó,
– szememb?l gördült eltékozolt évek –

 

 én nem tudom elmondani ami fáj,
?szi táj meséli majd a bánatom.
a fák húrjain sötét kovács a szél,
?rjöngve zúzza konok homlokom.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....