Arany Ágnes : Két vers

 

KERESZT

 

 

 

Fekete felh?k örvénye sistergett felettük,

köntösük, és a lelkük vitorlává duzzadt,

amint elhagyták a Golgotát.

Harmadnap suttogva hömpölyg? hírek

tájolták be az Írást.

Az elmozdult k?nél összetalálkoztak.

Ott értették meg:

világ vaksága ââ?â?¬ kereszt a neved.

 

 

 

A KEZDET

 

                                  

Az északi fény kereket vetett,

s a porhóval szálló kristály-hangtól

megpattant a gleccser ere.

 

Az Andok sólyma napokat hasított a leveg?be,

a kankalin kitekintett az avarból,

s a tekn?s könnyével utolsó tojása is

belegördült Galapagosz homokfészkébe.

Az ír pásztor furulyáján elakadt a dallam,

a piramisokban bes?r?södött a csönd.

Villám tépte szét a magasságokat,

és a mélykék égb?l feltört a sóhajtás:

"Bevégeztetett!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Arany Ágnes