Bonifert Ádám : Ismét a ligeti padon

 

Öreg barátommal, dr. Hajnal Kornél nyugalmazott bíróval ezúttal ismét a szabadban, azon a padon találkoztunk, ahol megismerkedtünk. És beszélgettünk h?ségr?l, félrelépésekr?l, férfi és n? kapcsolatáról.

A napsütésben csillogtak a ligeti tó vízcseppjei, a nap erejét is lehetett érezni. Kornél bácsi ismét kalapban érkezett. Köszöntés után ültünk a padon és egy kicsit élveztük a napot, a csendet, a madarak csicsergését, a tavasz megérkezését.

–  Ilyenkor valahogy még a szív sem úgy dobog bennem, mint rossz id?ben – szólalt meg egy id? után.

–  Csak nem bizsereg egy kicsit? – kérdeztem mosolyogva.

–  Az én koromban az, amire sejtelmesen utalsz? Rendes vagy, hogy ez egyáltalán eszedbe jut velem kapcsolatban, de én már úgy vagyok a n?kkel, ahogy Molnár Ferenc mondta annak idején.

–  Mire gondolsz?

–  Rendszeresen járt a kuplejárokba, és voltak különféle n?i kalandjai is. Aztán egy alkalommal, amikor 50 év körül járt és kudarcot vallott, összedörzsölte a tenyerét és azt mondta: "Na végre, egy gonddal kevesebb!" Vagyis már nincs se kötelesség, se szenvedély e téren.

  Na, azért ez már rossz, mert az élet tartozéka, hogy itt is van teemd?nk. 

–  Hát igen, mint az eunuchos régi vicc.

–  Nem ismerem, meséld el!

–  A új, fiatal török szultán szól a Hasszánnak, az eunuchnak, hogy most feltöltött új háreméb?l hozza el Leilát, mert szerelmeskedni támadt kedve. Hasszán rohant, hozta a n?t. Egy óra múlva ismét hivatja a szultán, Hasszán ismét rohan és hozza a másik n?t. Aztán ez óránként megismétl?dik. A szultán szól, Hasszán rohan, hozza a soron következ? háremhölgyet. Hónapokon át agy ment, amikor egyszer csak Hasszán összeesett és meghalt. A szultán viszont egészsége és ereje teljében volt. Nos, mi ebb?l a tanulság? Hogy nem a n?, nem a szerelmeskedés tesz tönkre az embert, hanem az utána való szaladgálás…

Felnevettem, mert olyan kedvesen mesélte el, hogy látszott rajta, ért a humor nyelvén is.

–  Meglepsz, hogy e téren is otthonos vagy mondtam neki.

–  Ó, sok tapasztalatom van, de nem mind saját, hanem másoktól átvett tanulságok, melyek egyike-másika még megmaradt bennem.

–  Szóval egy komoly törvényszéki bíró is tudott bohém lenni, ha úgy hozta az élet?

–  De mennyire, ha úgy adódott!

–  Mesélj err?l valamit?

–  Mir?l?

–  Hát mondjuk a félrelépésekr?l. Nem a sajátjaidat firtatom, hanem ha tudsz tanulságos esetet.

–  Nézd, barátom, az élet valóságaihoz tartozik, hogy a férfi-n? kapcsolatok hullámzanak. Vannak gyönyör? szakaszok, vannak elviselhet? etapok és vannak nehezen elviselhet? részek. Ha egy házasságban elérnek a második fázisig, akkor megn? a félrelépés valószín?sége, a harmadik fázisban pedig szinte elkerülhetetlenül bekövetkezik a "csalás", ahogy a köznyelv nevezi.

–  Kik csalnak f?leg, a n?k, vagy a férfiak?

–  Miután normális esetben mindkett?re szükség van az aktushoz, nagyjából kiegyenlített lehet a dolog. De ezt pontosan ugye sosem lehet megállapítani, mert az intim titkok birodalmába tartozik. Mégis, becslés alapján, azt lehet mondani, hogy a férfiak félrelépése valamivel gyakoribb.

–  Hát a csábítási helyeken a férfiak gyakrabban megfordulnak, ugyebár?

–  Lehet, hogy ez is közrejátszik. Minden esetre érdekes, hogy ha kiderül (mert az esetek nagy részében bizony kiderül) hogyan reagálnak. A férfiak általában az utolsó leheletükig tagadnak, csak akkor ismerik el, ha már nincs más kiút.

–  Meg persze gyakran a saját hibájukból derül ki a dolog!

–  Sokszor ez a helyzet. Erre van egy tanulságos esetem, amire ma is világosan emlékszem.

–  Hadd halljam én is!

–  Egy férj, túl a 20 évi házasságon, úgy érezte, hogy már könnyebben foghatja fel a házastársi h?ség írott is íratlan kötelmeit. Kiküldetésre ment kollégájával, több napra és hát úgy alakult, hogy a szálló bárjában már az els? napon ismeretséget kötött egy csínos hölggyel. A második napon eljutottak a beteljesülésig. Egy viharos éjszaka után éppen kiküldetési partnerével beszélgetett a szobában, amikor megszólalt a telefon. A férfi felvette, és rögtön mondani kezdte: "Drágám, ezt az éjszakát nem felejtem el. Olyan voltál, mint egy tüzes vulkán, mint egy viharos orkán, mint egy sejtelmes sell? – nincs elég szavam, hogy elmondjam, mit éreztem. Remélem te is így éreztél." Kis csönd, a n? azt mondhatta, hogy "folytasd". "Jó, folytatom. Mikor reggel visszajöttem a szobámba, újra átéltem az élményt, amit adtál. Soha nem éreztem hasonlót. Milyen szerencsém van, hogy összetalálkoztam veled és …." A férfi ekkor kiejtette kezéb?l a telefont, halálos fehér lett, láthatóan ájulás közelébe került. Kollégája felugrott, hogy mi a baj? "A… feleségem van a vonalban…" hebegte er?tlen hangon. "jaj, istenem, lebuktam…" – lihegte. A kolléga felkapta a földre esett kagylót és hirtelen rögtönzéssel beleszólt. "Itt a telefonközpont. Sajnos, tévesen kapcsoltunk, elnézést, bontom a vonalat!" – és letette. A férj néhány percnyi kábultság után felugrott, sebesen csomagolni kezdett. "Haza kell utaznom, meg kell magyaráznom, tisztáznom kell. De mit tudok mondani? – siránkozott közben. És félórán belül már a kocsiban ült és hazaindult.

–  És? Mi történt otthon?

–  Úgy tudom, hogy napokig tartó magyarázkodás, bocsánatkérés, ígérgetés, fogadkozás után addig eljutottak, hogy az asszony nem válik el. De az ilyen emlék teljesen nem törölhet? ki senkib?l.

–  És mi a tanulság? Miel?tt bármit mondasz a telefonba, el?bb gy?z?dj meg róla, hogy ki van a drót másik végén!…

–  Ez a humoros oldala, de az is tanulság, hogy a férfi jobban megretten, ha kiderül a csalás, mint egy n?.

–  És sok férfi nem úgy reagál, ahogy az egy férfitól elvárható lenne. Ezt én is alá tudom támasztani egy esettel. Mert nekem is vannak eseteim – mondtam némi büszkeséget csempészve a hangomba.

–  Na végre, akkor szeretnélek meghallgatni.

–  Munkahelyi kaland volt. A kezdeményez? a n? volt, aki beleszeretett a f?nökébe és sikerült is elcsábítania. Mindketten házasok voltak, ezért kapcsolatukat titokban tartották, találkozásaikat rejtett helyeken bonyolították. De mert a n?ben több lett a "harmadik" felé az érzelmi töltés, hát a n? férje egy id? után felfigyelt arra, hogy a házastársi kötelességek terén romlanak az állapotok, az asszony mindenféle ürüggyel igyekezett elhárítani a férfi közeledését, ritka szeretkezéseik h?foka igencsak leh?lt. És ha már felébredt a gyanú, hogy egy harmadik személy lehet a háttérben, hát igyekezett utána járni. És kiderítette azt, amit az érintettek szerettek volna titokban tartani. Felesége elé tárta a helyzetet, azt hogy mindent tud. Az asszony azonnal el is ismerte, de nem magyarázkodott. A férj ekkor a lány apjához fordult, hogy beszéljen a lánya fejével. Az apa(após) csodálkozott, de leültek hármasban, tisztázni a helyzetet, és a továbbiakat. Az asszony kijelentette, hogy ? nem kíván elválni, de ha a férje válni akar, ? nem áll ellen. ?tud továbbra is egymás mellett élni a férjével, csak együtt élni nem tud, vagyis szexuálisan be kell fejezni ezt a házasságot. De a két gyerekük érdekében a család együtt maradhat. A férjnek valójában nem volt álláspontja, csak kínosan feszengett. Az apa pedig azt mondta, ez kett?jük ügye, más nem dönthet helyettük. Miután hazamentek, a férj tovább töprengett, mit tegyen? És úgy döntött, hogy elmegy a másik fél, a félrelépésben partner férfi feleségéhez. Nem a férfihez, hanem a felségéhez. Meg is találta és feltárta el?tte a helyzetet. A másik asszony meglep?dött, mert ? nem érzékelt otthon semmit. Aztán a maga módján jól kiosztotta a megcsalt férjet, hogy miért nem volt bátorsága a férjével beszélni a dologról, miért ?hozzá jött el panaszt tenni. A dolog a saját házasságában a férje és az ? ügye, ehhez másnak nincs köze, de gyáva és férfiatlan eljárásnak tartja, amit tapasztalt a megcsalt férfit?l.

–  Karakán asszony, le a kalappal!

–  Igen, megcsalt férj pironkodva el is kotródott.

  És ezután végre elment a másik férfihez?

–  Nem, pedig az (miután otthon a felesége minden elmesélt neki) üzent is, hogy hozzá jöjjön, ha beszélni akar az ügyr?l. De nem ment el, mert azt mondta, hogy a felesége, aki félrelépett, nem érdemli meg, hogy esetleg verekedjen érte.

–  Inkább félt.

–  Valószín?leg, mert a másik férfi elég sportos alkat volt.

–  Ez azonban nem volt egy férfias reagálás a feleség h?tlenségére.

–  Nem. De a házasság nem is maradt meg, miután a férj nem tudott beletör?dni abba az állapotba, hogy együttélés helyett egymás mellett élés legyen a státusz. Elváltak, a volt feleség pedig egy ideig még folytatta volna a kapcsolatot, de aztán a partnerével átrágták a helyzetet. Ebben az is meger?södött (amit persze a n? már korábban is tudott), hogy a f?nöke nem akar elválni. Így az asszony kilépett a munkahelyér?l, ezután befejezték a viszonyukat is. A n? kés?bb talált új férjet, akivel ma is jól élnek.

–  És a másik házasság?

–  A n? – ahogy legels? reagálása is mutatta – felvilágosodott, modern gondolkodású ember volt. Megbeszélték a férjével az ügyet. Az asszony elmondta, hogy természetesen érzelmileg rosszul esett a csalás ténye, lelkileg meg is viselte, de azért annál jobban szeretik egymást, hogysem visszavonhatatlan törésig vigyék el ezt a problémát. Nem kért ígéretet, fogadkozást, csak annyit, hogy az ?szinteség domináljon a továbbiak a során a házasságukban. Ma is együtt vannak, er?s és tartós az együttélésük.

–  Vagyis egy házasság nem mindig azon múlik, hogy a h?ségfogadalmat betartják -e! Levonható szerinted ez az általánosítás?

–  Mint elvi általánosítás, talán igen, de ahány ember, ahány kapcsolat, annyi helyzet. Nem mindenütt állhat meg ez a tétel!!

–  Azért érdekesek a munkahelyi szexuális kapcsolatok is! Itt például a n? volt a kezdeményez?, nem a férfi.

Egy felmérés szerint Egy brit felmérés szerint a dolgozó n?k 61 %-a úgy érzi, hogy a munkahelyi flört lelkesíti ?t és növeli a versenyszellemet. A n?k 83 %-a szívesen veszi, ha kolléga közeledik hozzá és csak 13 %-uk él panasszal ilyen esetben. Négy megkérdezett n?b?l három már flörtölt kollégájával, de csak 28 %-uk ment ennél tovább.

–  Na, akkor maradjunk ennyiben. Már kezdek éhes lenni. Vár otthon a tegnap f?zött finom

kolozsvári töltött káposzta, úgy, ahogy én szoktam f?zni.

–  Egy alkalommal majd egy vendégl?ben együtt ebédelhetnénk és szót válthatnánk a gasztronómiáról.

–  Ezt meg is beszéltük

.

Elköszöntünk, hazamentem. És szokás szerint tovább f?ztem a fonalat. Hányféleképpen alakulhat két ember kapcsolata, hány szakaszra tagolódik a folyamata, mennyire meg tud változni az emberi viszony, ha belép a képbe a "harmadik"… Milyen különféleképpen reagálnak az emberek a váratlanul kiderül? "titkokra"? Vannak nemes és nemtelen cselekedetek egymás iránt, örömet is, bánatot is okozunk egymásnak, kockáztatunk szilárd együttéléseket átmeneti kalandokért és utána mit meg nem teszünk, hogy ne szakadjon szét az, amit kockáztattunk…Változik-e a világ erkölcse? Csak ma vagyunk ilyenek, vagy régen is ilyenek voltak el?deink és holnap is ilyenek lesznek utódaink?

Szóval volt min spekulálgatnom egészen estig. S?t…

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.