Ordassy Károly Szerző
Vezetéknév
Ordassy
Keresztnév
Károly
10 év 5 komment

Egy ciklusom darabja ez, amelyik egy család történetéb?l szemezget.

Minden ember kap valamennyi tálentumot. Valaki tízet, valaki ötöt, és van, aki csak egyet. Hogy ez mennyiben igazságos, én fel nem érem ésszel, de bizonyára így van jól, ha így rendelte az Isten.
   

   Kuruc János igen daliás, hetyke legény volt valaha, már egész fiatalon ott fityegett arcán a betyárbajusz. S?r? fekete bajsza volt, ami két oldalt úgy lógott le, akár egy vén harcsának. Azon emberek közé tartozott, akik csak egy tálentumot kaptak.

   Egyetlen nyavalyás tálentom! Mit kezdjen vélle?!
   Persze, ez az egy nem akármi volt: a költ?ség varázsképessége. Forró, tüzes az ilyen tálentom, égette is rendesen a Jancsi tenyerit, amikor kezibe nyomta az Atyaisten.
   Nesze, boldogulj!

   Jancsi evvel nem elégedett meg. Dacoskodott, megmakacsolta magát.

   – Ha csak ennyit ád az Isten, ne adjon inkább semmit!

   Még legény korában írt egy kötetre valót, amolyan szikár parasztverseket – kett?t vagy hármat én is megtanultam –, aztán kocsmázni kezdett, és úgy döntött, elissza azt a nyamvadt egy tálentomot. Akármennyi feles is teljék bel?le, elissza! Felesége, a Julcsa ezt nem bírta sokáig. Pár évig még t?rte a verést, a szidást, aztán elhagyta ezt az iszákos, er?szakos embert. Vitte a gyereket is. – A Danika mán meg sem ismerné az apját.
   Jancsit utoljára Húsvét hétf?n láttam, benn a Ménes borozóban. A szokásos helyin ült. Ahogy belesüppedt a nádszékbe, úgy t?nt, többé fel sem kel már. Nagyon törhette a fejit valamin. Ezt onnan látni, hogy ilyenkor – szinte hangtalanul, halványan – mozognak az ajkai. Motyogott.
   Én azt hiszem, azt próbálgatta magában, mit fog mondani az Istennek, ha az egyszercsak betoppan a Ménesbe, hogy számon kérje az elpiált tálentomot.

 

Ordassy Károly Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.