Bódi Laura Szerző
Vezetéknév
Bódi
Keresztnév
Laura
Ország
Hungary
3 hónap Nincs Komment

Sok nyelvet beszélek. /I speak much languages./

Na jó, ez igazából nem igaz… Vagyis csak részben… Mert valóban sok nyelven tudok megszólalni. De az, hogy beszélek… Hát az enyhe… khm… hátööö, khmmm… na jó… NAGY túlzás…
De kezdjük a legelején!

A magyart 13 év alatt sikerült a „hard” (magas) szintre emelnem. Olyannyira, hogy idén a csapatom és én bezsebeltünk egy Bolyai Magyarnyelv Csapatverseny országos első helyezést! (Bár azt még mi sem tudjuk, hogy hogyan hoztuk össze… Akarom mondani…….)

Aztán harmadikos koromban kezdtem el németet tanulni (illetve néhány szót már tudtam addigra, mert apukám Németországban élt régebben, és vele próbálkoztam elsajátítani némi „infót”…).
Természetesen a „leicht” (könnyű) szinttől kezdtük. Ennek már több mint 4 éve… Azóta már egész sokat megtanultunk, és mondjuk úgy, hogy kezdünk belépni a „medium” (közepes) szintbe.

Kb. negyedikes lehettem, amikor el kezdett érdekelni az angol nyelv is. Ez akkor volt, amikor Krétára utaztam a családommal (amiről egy régebbi bejegyzésemben olvashattok). Először csak az angol dalokból illetve a családtagjaimtól „ragadt rám” némi tudás. De aztán egyre komolyabban foglalkozni akartam vele. Úgyhogy egy Duolingo nevű alkalmazással elkezdtem én magam is angolul tanulni! Nem mondom, hogy jól beszélek, vagy hogy egyáltalán beszélek angolul, de én azt szoktam mondani, hogy „nem halnék éhen meg szomjan külföldön” (ezt úgy értem, hogy tudnék magamnak a szervezetem szükségleteinek megfelelően táplálékot keríteni). És egyre jobban fejlődöm és próbálok minél többet tanulni. És szerencsére a nyelvérzékem is jó, és még szeretem is az idegen nyelveket!

A többi nyelvet tényleg nem beszélem és még csak hasznosítani sem tudom, mert csak pár szót tudok kinyögni, de ha úgy vesszük, akkor sok nyelven tudok…

Íme az én nyelvtudományom (magyarul nem sorolnék fel semmit, ha nem olyan nagy probléma. Ha nem hiszed el, hogy beszélem hazánk ékes nyelvét, kezdd előről olvasni a bejegyzést és bizonyosodj meg róla, hogy magyarul írtam! Kösziii!):

Deutsch (német):
~Wie geht es dir? (Hogy vagy?)
~Ich möchte Minetalwasser und Brot mit Marmalade! (Ásványvizet szeretnék és kenyeret lekvárral!)
~Ich heiße Laura Bódi. (Bódi Laurának hívnak.)
~Ich habe eine Katze und ich hatte win Hund. (Van egy macskám és volt egy kutyám.)
~Heute ist Freitag, gestern war Donnerstag, morgen wird Samstag. (Ma péntek van, tegnap csütörtök volt, holnap szombat lesz.)
~Ich spreche gut Deutsch! (Jól beszélek németül!)
~Ich habe nicht gut geschlafen, deshalb bin ich müde. (Nem aludtam jól, ezért fáradt vagyok.)

English (angol)
•How are you? (Hogy vagy?)
•One coffee and Bred with butter and salami please! (Szeretnék egy kávét és kenyeret vajjal és szalámival!)
•My name is Laura Bódi. (A nevem Bódi Laura.)
•I have a cat and I had a dog. (Van egy cicám és volt egy kutyám.)
•I speak English well! (Jól beszélek angolul!)

Na és most jönnek azok, amikből csak egy-egy szót tudok… (Elnézést kérek, ha a helyesírás nem tökéletes, de szeretném, ha nem a Google, hanem a saját tudásom látnátok… Illetve nem minden nyelvhez van billentyűzet…)

Greece (görög)
~Efaristo (köszönöm)
~Paracalo (szívesen)

Espana (spanyol)
•Si (igen)
•la nina (lány)
•el nino (fiú)

Türkiye (török)
~ Güle güle! (Jó napot!)

Russian (orosz)
• Da! (Igen!)

Arabian (arab)
~la (nem)
~Marhaba! (Üdvözlés, elméletileg a nap minden szakaszában)

French (francia)
•Merci! (Köszönöm!)
•Deja vu. (Már láttam.)

Hirtelen most ennyi jutott eszembe. Természetesen angolból és németből nem írtam le az összes tudásom, mert akkor egy év múlva sem végeznék…

Érdekességként említem, hogy szerintem nyelvtanulás szempontjából IS nagyon jók a nyaralások és a külföldön töltött idők. Az egy dolog, hogy 1-2 hét alatt nem tanul meg az ember arabul, vagy görögül, vagy bármilyen nyelven, de hihetetlen motivációs erőt ad. És a műveltségi szinted is nő. Mondhatni, „hard” fokozatra (vagy legalábbis egyre halad felé!) Ha meg valaki van olyan szerencsés, hogy lehetősége nyílik arra, hogy külföldön töltsön hosszabb időt, esetleg ott éljen, az egy csodás ajándék!
Úgyhogy, „Go to abroad”!

Sose feledjétek: „Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz!”

2 év 11 komment

 

„A legvégén nem az fog számítani,

 hogy mennyi év volt életedben,

hanem, hogy mennyi élet volt éveidben.”

Abraham Lincoln

 

Az élet nagy tanító. Mely, ha kell, ad, ha kell, elvesz. Bár sokszor, ha elvesz, akkor is ad. Mert amit elvesz, arra többnyire nincs is szükségünk. Legalábbis én ezt az elvet vallom, még ha néha nehéz is elfogadni.

Én még nagyon az elején tartok az élet útjának. Tizenegy éves vagyok, de nemsokára (nov. 26-án) töltöm a tizenkettőt. Jelenleg 6. osztályba járok. Kedvenc tantárgyam a testnevelés. Eddig minden évben kitűnő tanuló voltam. Eléggé maximalista vagyok (volt kitől örökölnöm, anyukám a mai napig ugyanilyen).

Két évig röplabdáztam, de edzőváltás miatt abbahagytam. Elég szomorú voltam, mert nagyon szerettem, és sokak szerint jól is csináltam. Az új edzővel egy évig dolgoztam, de nyáron úgy döntöttem, hogy az új tanévben nem folytatom. Most jógázok és meridián tornázok. Ezeket szeretem. Itthon is szoktam edzeni: erősíteni és futni.

Öt éve lovagolok. A lószerelem nálam akkor jött, amikor kétéves koromban apukámmal először ellátogattunk a Hortobágyi Nemzeti Parkba és bementünk az istállóba. Szerelem volt első látásra. Az meg már teljes lóőrületet okozott, hogy fel is ülhettem az egyik gyönyörű egyedre. Ha ez a fanatikusságom a maradék nem egész három évben is kitart — amire elég nagy esélyt látok —, akkor valószínűleg lovasiskolába megyek továbbtanulni.

Nagyon szeretek rajzolni, kreatívkodni, olvasni, írni, sportolni. Szoktam anyának is segíteni. Van, hogy szólni kell érte, van, hogy nem.

Van egy nagyon öntörvényű és válogatós cicánk, Folti, és egy szíriai aranyhörcsögünk, Maszat. Mindegyiküket imádom. Egy elég furcsa tény Foltiról, a macsekról: fél Maszattól, a hörcsögtől. Régebben volt egy másik macskánk is, Hiúz, de amíg mi nyaraltunk, Folti elkergette. Hát, mit mondjak? Nem egy társas lény a többi macskával szemben.

Kertesházban lakunk. Van egy tizenhét éves bátyám. Most 11.-es. Thai boxol, és hozzám hasonlóan itthon edz. Régebben kézilabdázott. Ő a Testnevelési Egyetemre készül tovább.

Nyár elején anyukámmal megtanultuk a hennafestés művészetét is. Azóta szorgosan festegetünk. Úgy gondolom, mind a ketten jól csináljuk.                                                                                                                             

Jövő vasárnap az alkalmi testfestés rejtélyeit, fortélyait is elsajátítjuk.

Egyben biztos vagyok; mi soha nem fogunk unatkozni.

2 év 3 komment

Nálunk nagyon ritka az, hogy mindenki egyszerre legyen beteg. Most megtörtént.

Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség az mindenkinek a maga véleménye. Én úgy gondolom, szerencse. Egyrészt, mert a nagy hétköznapi rohanásban mindannyian lelassítunk kicsit, több időt szánunk magunkra, egymásra. Másrészt rádöbbenünk, hogy mennyire természetesnek vesszük azt, hogy egészségesek vagyunk. Olyankor nem fordítunk energiát arra, hogy ezt az állapotot minél tovább megtartsuk.

 

Itt Komáromban van egy fantasztikus hely, a Rüdiger-tó. Ez egy mesterséges tó, van benne két sziget, vannak benne telepített halak, a Komáromi Horgász Egyesület tagjai horgászhatnak a tavon. Viszonylag sok kacsa él ott, nagyon aranyosak. Ha télen befagy, szuper program lehet a jégkorcsolyázás. Tavaly mi is mentünk, és az egyik szigetről egy bárány bégetett ránk.

Az elmúlt napokban anya és én is kimentünk ehhez a szuper tóhoz kúraszerűen levegőzni, napozni, felfrissülni. Mindig egyszer körbesétáltuk, aztán leültünk egy napos padra, beszélgettünk, nézelődtünk, pihentünk… Volt, hogy másfél-két órát is ücsörögtünk. És még egy kedvenc padot is találtunk magunknak, amit — hanem ül le rá senki — bármikor előszeretettel elfoglalunk.                                                                                                                             

Örömmel láttuk, hogy munkaidő után rengetegen mennek oda sétálni, futni, pihenni, gyermekükkel játszani, vagy kutyát sétáltatni.

Csodálatos, hogy milyen megújult energiákkal, ötletekkel térünk haza egy ilyen „tótúra” után.                                    

Pénteken a tóhoz közeli Igmándi erődöt is körbesétáltuk. Nagyon fura volt belegondolni, hogy ebben a beton-„labirintusban” régen laktak is. Érdekes volt a séta, mert az épület teljesen kizárta a városi zajokat. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire nem figyelünk oda a környezetünkre, mindig zaj van a közelünkben.

Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el egy közeli tóhoz, folyóhoz, vagy egy erdőbe, esetleg parkba, ahol egy kicsit ki tud kapcsolódni. Nagyon felemelő élmény.                                    

 

 

3 év 3 komment

Ezt a tanévet nagyobb izgalommal és kíváncsisággal vártam, mint az előzőket. Sok új helyzet és feladat vár rám, hiszen ötödikes lettem.

 

Hogy mit várok ettől az évtől?

 

Több kihívást, mert új tantárgyakat fogok tanulni, és bízom benne, hogy lesz köztük olyan is, ami érdekelni fog. Magyart eddig is tanultam, és szerettem is, de pl. a földrajz új lesz, és bízom benne, hogy kedvelni fogom.

 

· Mozgalmasabb napokat,

  mivel felsőben már nem egy tanteremben éljük az életünket. Igaz, kényelmes volt alsóban egy tanterembe becuccolva élni, de én kíváncsi vagyok a vándorlás okozta változásra. Remélem, képes leszek mindig odafigyelni a be- és kipakolásoknál, és nem fogom elhagyni a tanszereimet két terem között.

 

· Alkalmazkodóképességünk megerősödését:

  Felsőben a legtöbb tárgyat más tanár tanít. Meg kell ismernünk mindegyiket, és meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzájuk. Nyilván minden tanár másképp kezeli a gyerekeket, és mások az elvárásaik a tanulással kapcsolatban is. Bízom benne, hogy sikerül hamar kiismernem a tanáraimat, és sikeresen alkalmazkodni hozzájuk. Talán ez a legnagyobb kihívás ebben a váltásban.

 

· Önállóságom tovább fejlődését.

  Én már negyedikben is egyedül jártam haza délután, így az nem újdonság, hogy ez most is így lesz. Új feladat viszont, hogy már nem a suliban, a tanító néni felügyelete alatt kell elkészítenem a házi feladatot, és megtanulni a leckét, hanem itthon, egyedül. Egyelőre nekem jól bevált az a menetrend, hogy ebéd után, ahogy hazaérek, csak egy rövid pihenőt hagyok (megsimizem a cicákat, megnézem a hörcsögömet…), és már ülök is le az asztalomhoz megcsinálni a leckéket, ha kell, tanulni, és bepakolni másnapra. Eddig minden nap sikerült úgy összehozni, hogy mire anyukám hazaér a munkából, én már teljesen készen legyek a sulis tennivalóimmal.

 

· Az osztályközösség változását.

  Sajnos negyedik végére kicsit szétestünk, nem voltunk épp a legjobb csapat, de reménykedem benne, hogy az új osztályfőnökünk, és az új kihívások kicsit felrázzák a társaságot, és minden gyerekre jó hatással lesznek. Jó lenne egy vidám hangulatú, összetartó közösségben tölteni a következő négy évet!

 

       

 

3 év 3 komment

Előző cikkemben megírtam, hogy hova, és hogyan mentünk nyaralni 2016-17 nyarán. Azt mindenki gondolhatta, hogy nem abban az egy szál ruhában voltunk egész üdülés alatt. Ezért most arról fogok írni, hogy mi került a bőröndjeinkbe, és néhány praktikus tanácsot is megosztok veletek.

Kezdjük a kishátizsákkal.

Mindegyik nyaralásnál mindenki vitt magával egy-egy kistáskát, amibe bekerültek a fél liter vizek, kis nasik, hogyha bárkire rátörne az éhség, és azok az értékek, amiket nem akartunk a bőröndbe rakni, hátha azok elkóborolnának (ami szerencsére egyszer sem fordult elő), és feltétlenül nálunk kell hogy legyen, mint például a fogszabályzóm, telefonok, okmányok, pénz stb… Ezeken kívül szintén a kézipoggyászba kerültek a könyveink, amit célszerű vinni, akár a repülőre, vagy a szállodába, egy kis ebédutáni pihenő gyanánt szolgáló olvasáshoz, és beraktuk mindenkinek a fürdőruháját, sapkát, fehérneműt, szintén abból az okból, hogyha a bőröndjeink eltévednének, akkor  azért  legyen nálunk némi váltóruha, és legalább pancsolni tudjunk.

Na, de most már térjünk rá a bőröndökre, hiszen akármennyire ellennénk a kézipoggyászainkkal, azért mégiscsak komfortosabb, ha van választék a ruhák között, és persze anyát is kíméljük azzal, hogy ebben az egy hétben nem kell mosnia!

Szóval bőrönd. Sok YouTube videó van arról, hogy hogyan pakoljunk helytakarékosan. Szerintem érdemes megnézni, hisz akkor egyrészt megspórolhatjuk az idegeskedést amiatt, hogy vajon minden befér-e, másrészt az se mindegy, hogy három, vagy kettő bőrönddel utazunk.

Na jó, de mit pakoljunk helytakarékosan?

Kezdjük a ruhákkal. Általában nyaralás közben nem akar mosni az ember, ezért egy hétre (vagy amennyi időre megyünk) elegendő fehérneműt, pólót, stb. pakol. Érdemes legalább kettő, de inkább három nadrágot rakni, akármi történjék, legyen csere. Azt is érdemes megnézni, hogy olyan nadrágokat válasszunk, amik illenek a pólókhoz. Vagy fordítva. Gondolom, senki sem akar egész idő alatt mezítláb mászkálni, ezért jó, ha cipőt, papucsot, szandált is csomagolunk. Az sem árt, ha van lengébb, és melegebb, hosszabb, és rövidebb ruházat, mivel ki tudja, hogy milyen idő lesz.

A ruhán túlvagyunk, szépen behajtogattuk őket a bőröndbe, most jöhet a tisztasági csomag! Valószínűleg mindenkinek van, de ha nincs, nem árt beszerezni egy neszesszert. Mi mindig mindent a DM-ben vásárolunk, mivel az a legolcsóbb és kiváló minőségű. A neszesszerbe kerülhetnek a fogkefefejjel védett fogkefék, egy tubus fogkrém, dezodorok, betétek, testápoló, tusfürdő, ha kell, szúnyogriasztó. Ezeket a biztonság kedvéért érdemes simítózáras zacskókba tenni, hogyha kifolyna, ne legyen minden csupa tusfürdő.

Még két apróság a biztonság kedvéért:

1. Ha több fő több bőrönddel utazik, érdemes a holmikat nem személyenként egy-egy táskába rakni, hanem vegyesen elosztani. Így ha véletlenül az egyik bőrönd elcsavarogna, akkor sem marad senki ruha nélkül.

2. Mi mindig, minden bőröndbe teszünk (jól láthatóan, a ruhák tetejére) egy A5-ös lapot, rajta a nyaralás alatti és az itthoni címünkkel, telefonszámunkkal. Ez megkönnyítheti a kóbor bőröndök hazatalálását.

 

Lehet, hogy ez most úgy tűnik, mintha túlélő táborba készülnénk, de így sokkal kényelmesebb, hogy nem kell azon aggódni, hogy vajon minden elég lesz e nyaralás végéig!

 

3 év 2 komment

 

Emlékszel még az első külföldi nyaralásodra? Én most elmesélem neked a mi első repülős utunkat. Remélem, rád törnek majd a régi emlékek, előveszed a képeket, s meghatottan nézegeted őket.

 

Tavaly voltunk először külföldön nyaralni. Az úti cél Görögország, Rodosz szigete volt. Az egész nyaralás indítéka, hogy anyukám ötven éves lett, és úgy gondolta, hogy megérdemlünk végre egy kis relaxálást.  Balatoni nyaralást terveztünk, anyagi problémáink miatt külföldi nyaralásról álmodni se mertünk.

Az utazási irodával szerencsénk volt, mert az egyik ismerősünk dolgozott ott. Amikor elkezdtünk mindenféle balatoni üdüléseket nézegetni, kiderült, hogy mind nagyon drága. És akkor barátnőnk szájából elhangzott a kulcsmondat: „ennyi pénzből kiutaztatlak titeket busszal Görögországba”. Gyakorlatilag sokkolt minket a hír. Micsoda??? Görögország?! Mi mindenféle gondolkodás nélkül igent mondtunk az ajánlatra.

A nap további részét (és még pár napot) a számítógép előtt töltöttünk, hogy megtaláljuk a tuti szállodát. Szombatra meglett a háromdobogós, de azok közül már nem tudtunk választani. Gondoltuk, alszunk rá egyet.

Másnapra megszületett a döntés. A nyertes a Virginia Hotel lett.

Hajnalban indultunk a reptérre. A repülőút két óra volt.

Rendben megérkeztünk Rodoszra (ottani idő szerint nyolc órakor) mi, és a bőröndjeink is. Ám amikor kerestük a Green Travel idegenvezetőjét, közölték, hogy nincs a reptéren, sőt, egész héten nem is lesz velünk. De aggodalomra semmi ok, egy másik társaság idegenvezetője lesz a mienk. Nekünk végül is így is jó. harminc perc múlva megérkeztünk a szállodához. Mikor mindenki megkapta a szállodakarkötőjét a portás mosolyogva közölte, hogy a szobát csak tizennégy órakor foglalhatjuk el.

Megdöbbenve fogadtuk a hírt. What???  Reggel kilenc óra van, és az éjszakai utazás miatt melegítő nadrágban vagyunk, minden zsír leolvad rólunk —, de mivel nem tehettünk semmit, leadtuk a csomagjainkat a portán, kerestünk a teraszon egy árnyékos asztalt, döntöttük magunkba a hideg löttyöket, és vártunk.

Én és a bátyám a kosárlabda gépnél töltöttük az időt, de nem sokáig bírtuk a nagy meleget.

Szerencsére a tesóm tizenegy óra után megkérdezte, hogy nem foglalhatnánk-e el előbb a szobánkat, mivel már kitakarították. A válasz igen volt.

Kicsit pihentünk, majd lementünk ebédelni. Rögtön az étterem nyitása után értünk le, amire utólag rájöttünk, hogy nem a legszerencsésebb időpont, ugyanis a legtöbb ember ekkor megy enni és a tálak körül iszonyú tolakodás folyt, hogy mindenből bőségesen megpakolhassák az óriási tányérokat. Pedig étel mindig volt, hiszen a személyzet, amint kiürült egy tálca, rögtön hozta a következőt. A vendégek a nagy kajahegyek kilencvenöt százalékát otthagyták, és rohantak egy újabb púpozott tányér ennivalóért.

Szerencsére nálunk ez nem fordult elő, mert még otthon megbeszéltük, hogy mindenki mindenből csak annyit vesz, amennyit biztosan megeszik.

Délután egy kis pihi után lementünk a tengerpartra, nem bírtuk volna ki, hogy az első nap ne fürödjünk a hatalmas sóoldatban.

Az üdülés többi része fürdéssel, magunk szervezett kirándulásokkal, és fakultatív programokkal telt. A hazafelé repülést már nem annyira vártuk.

 

A tavalyi tapasztalatszerzésünknek köszönhetően idén sokkal könnyebben megszerveztük az egészet. Az úti cél szintén Görögország, csak most nem Rodosz szigetére, hanem Krétára mentünk, a Gouves Maya Resort szállodába. Most sokkal figyelmesebben választottunk szállodát, és jóval előbb is foglaltuk le, mert így sokkal olcsóbb volt. Egyébként minden ugyanúgy zajlott, mint az előző üdülésünk. Viszont legalább most nem éjjel utaztunk.

Mindkét nyaraláson egy-egy felejthetetlen emlékkel lettünk gazdagabbak!

A ravaszdi hörcsög
3 év 1 Komment

<span style="font-si

Bódi Laura Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.