Vak mobil-suhancok, Tablettel flörtölő álromantikák pinceközépre telepszenek. A titkos, morális bizalom, bajtársiasság rég megszűnt. Most érdekek alattomos, köpönyegforgató dáridója tart. Sötétségben szurkos-szirupos menedékhelyeken titkolt fénysávok szent glória-fénye is csupán csak pislákol. Megcsonkított szavak, őszinte zápor-könnyekből egyre kevesebb ma már a hallató-hallgatható üdv-fohász.
Gravitációs hullámok létezését alig hitték már el, hiszen a Föld gömbölyű lett, s ezáltal telítetté vált. XXI. századi szubkulturális, fogyasztói ember, mint visszaállatiasodott állatfajta újabb s újabb prédák után keres, les, s kutat! A lélek gyöngyhalászai vadbarmok-taposta utcaköveken képtelenek létezni s érvényesülni.
Szem zúgok mélyében megtapadt ragyogást; titokban robbanó, tiltakozó meteor-zajlást már egyre nehezebb méltón megdicsérni. A metszet, hogy képesek voltak büszke kevesek felállva Nemet mondani nagy halszagú, kisstílű oligarchák prédikációinak. Nagyobb baj már, hogy a sötétség lehetőségét manapság egyre gyakrabban éltetik: önmagukból tenyésztik tovább s hordozzák.
Szemhunyásnyi időt így sem nyerhettek csalfa fogdmeg-ostobák. Magzatpózba összegyűrt, elmeszesedett arcokon morzsolódva hullik – akár az olcsó vakolat -, simogatások gyöngéd gyönyöre. Takarosan sötétlő labirintusokban bújnak el, vackolódnak élő-őrzők, nyápickodó túlélők.
A bebúbózott, csonka szoba megcsonkított napfényben remegve fürdik; salakként mindig felgyülemlik az Idő, akár avasodásnak induló sebhely! – Szorosan egymáshoz simuló ajtók egyikében vajon még megállítható-e a teljes rozsdásodás?! – Végigsétálni volna jó a létezés rejtett felületein; tépett, bagatell semmiségekbe óvatosan beleilleszteni a hiányzó képeslapok elsárgult mozaikjait…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.30. @ 09:45 :: Tasev Norbert