Lázár-Horváth Zsuzsa : Ady emlékezete

Költőm, a volt és lesz között

ki holtodban is elraboltad

árva leányszívemet, lettem rabod,

verseid láncként rám vettettek,

és hiába szólt szavaidban önző férfigőg,

tőled akartam tanulni a szerelmet.

Áldott asszony-öl adta létedet,

életvirágod letépte asszony-öl,

kísértette árnyuk rövidre szabott életed.

Mégis, ha bánat érte lelkemet,

menekültem a verseidhez.

Fölfodrozódó emléked a mélyből

felém sikolt, fekete zongora tépi

feledésednek dús palástját,

messze röppenő varjak ülnek

véres, nagy szíveden s marják.

Jöttél a hepehupás, vén Szilágyból

és lettél lelkem prófétája Te,

ki „új, nagy látások királyfia” voltál,

nagyváros erdeje rejtett, mint Bakony,

és soraidban Párizs dalol.

Ki vagy Te? Pogány pap, ki máglyát

gyújtott napsugaras önmagából?

Ki kalapot emeltél a Krisztus kereszt előtt,

és szánodon röpültél az éjben, én

hitetlen hittel Veled keresem az Istent.

Éltél könnyben, szenvedélyben, szennyben.

mégis láttad lelked hófehérnek.

Zengted az Ősz szent, nagy himnuszát,

most emléked lengi be Szent Mihály útját,

hol nélküled csatangolnak az őszi szelek.

Te, ki már éltedben a Halál rokona voltál,

nagy, szomorú szemeidben

az öröklét legyőzte az elmúlást.

Királyi, dús, örök-vén kamasz,

magad Krőzusnak hinni volt hited,

ránk testáltad minden kincsedet.

De tudd, nem halt meg a mese mégsem,

halálod lett az éhes lélek hiánya,

a szépre vágyók örök szomjúsága.

Költőm, a volt és lesz között,

még mindig hozzád menekülök,

Neked suttogom, más úgysem értene,

ha felsírnak a vágyak vénülő szívembe.

Emeljen égig, vagy rántson sárba az emlékezet,

nekem mindig a legnagyobb leszel.

 

Legutóbb szerkesztette - Lázár-Horváth Zsuzsa
Szerző Lázár-Horváth Zsuzsa 3 Írás
Lelkes amatőrként 19 éve írogatok. Témám földön, égen, avagy az életben hever...csak észre kell vennem. Mögöttem 5, magánkiadásban megjelent kötet. És az íráskényszer, hogy papírra vethessem gondolataimat.