Szűcs-Gáspár Borbála : Takarj be

 Amikor a hold rám világít,

magányom csupaszsága fáj,

hideg a szó és hideg a lélek,

 jeges tóban fürdik a bánat,

testem jégdermedt remegés,

 fázik és fáradt,

 takarj be.

 Amikor  kavargó álom

 rémszülöttei űznek,

nincs holdvilág és

néma a táj,

üres az ágy és a sóhaj,

rongyolt lepedőm üzen a tűznek,

takarj be.

Amikor a dübörgő zivatar

 kis ingem is letépi,

testemet, lelkemet

a semmi fátyla borítja,

törékeny sorsomat

a sátán  nézi,

takarj be.

 Amikor már nincs több ölelés,

langymeleg vágy

és forró álom,

 vegyél az öledbe,

meleg kendővel,

ölelő karoddal

takarj be.

Legutóbb szerkesztette - Szűcs-Gáspár Borbála
Szerző Szűcs-Gáspár Borbála 1 Írás
Néhány szót magamról: nyugdíjas magyar-történelem szakos tanár vagyok, egész életem az irodalom szeretetéhez és a versek olvasásához, írásához kötődik. Intenzíven írni férjem halála után kezdtem mintegy lelki gyógyszerként. Kezdetben elsősorban a személyes líra uralta verseimet vállalva a versírás hagyományos formáit, kötöttségeit. Később egyre inkább szélesedett témáim horizontja, és ma már leggyakrabban a szabad versformát alkalmazom. Eddigi eredményeim: megjelent két verseskötetem Hajnal alkony után , valamint Elmúlt jövő címen. Több folyóiratban jelentek meg írásaim, úgymint: Nyírségi gondolatok, Ezredvég, Búvópatak, Népszabadság blog Számos antológiában szerepelek. Ihletfonál, Accordia, Négy dimenzió, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti magazin, Agria stb. Sikerrel vettem részt több pályázaton. Jelenleg harmadik kötetem kiadásra készülök.