Bátai Tibor : tüzeknek tüzével

                                                                                   szeretlek

                                                                                   kedvesem

 

                                                                                   mondd a tengernek

                                                                                   türelem

                                                                                   ne fodrozódjék

                                                                                   hullám a vízen

                                                                                   mondd a szélnek

                                                                                   fűszál ne rezdüljön

 

                                                                                   lágyítsd meg szíved

                                                                                   engedd

                                                                                   hogy jó urad

                                                                                   elfeledtesse emlékét

                                                                                   a déröklű napoknak

                                                                                   kínjait a lélek

                                                                                   telének

 

                                                                                   királyném

                                                                                   soha többé

                                                                                   ne hagyd

                                                                                   tűnek hegyén szenvedni

                                                                                   a most fölröppent lepkét

 

                                                                                   apály

                                                                                   dagály

                                                                                   morzsolta szíveinknek

                                                                                   engedd végre

                                                                                   hogy megint megtalálják egymást 

 

                                                                                   száz életre való

                                                                                   lélekkel

                                                                                   kísértelek

                                                                                   és

                                                                                   kísérlek

                                                                                   hagyd hogy

                                                                                   megvigasztalódjam

                                                                                   benned

 

                                                                                   hogy elégjek

                                                                                   hogy rendjelként

                                                                                   viseljem égési sebeim

 

                                                                                   süllyedtem

                                                                                   és hagytalak süllyedni

                                                                                   örök atlantiszom

                                                                                   emelkedj

                                                                                   a hullámok fölé 

 

                                                                                   adjad

                                                                                   egész birodalmad

                                                                                   amivé lettél míg

                                                                                   vakságomban

                                                                                   nem láthattalak

 

                                                                                   teremtményem volt 

                                                                                   ki újrateremtette magát

                                                                                   homlokán önző feliratommal

                                                                                   privát

 

                                                                                   meggörbítettél és kiegyenesítettél

                                                                                   férfikorban férfivá tettél

                                                                                   egyetlen

                                                                                   mindenkor hatályos

                                                                                   törvényem

                                                                                   te 

 

                                                                                   téged perzsellek

                                                                                   hajnalig

                                                                                   tüzeknek tüzével

 

                                                                                   túl drága kincs

                                                                                   vagy nekem

                                                                                   hogy nélkülözzelek

                                                                                   mértéktartásra

                                                                                   ne ints

                                                                                   nincs többé alku

 

                                                                                   olvass el

                                                                                   csukj be

                                                                                   nyiss ki újra

 

                                                                                   zuhanásomban

                                                                                   általad

                                                                                   emelkedem

                                                                                   és kereslek

                                                                                   míg vér lüktet

                                                                                   megszűkült ereimben

 

                                                                                   szeretlek

                                                                                   kedvesem

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.08.01. @ 07:37 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.