Havas Éva : Őszbe forduló

 

 

Napsugarat gyűröget a reggel,
lomb közé már rozsdás árnyalat
szivárog, és bús, püffedt szemekkel
tekint végig a tájon a nap.

Életet lop virágtól az ősz: fáj,
fakul miden, és ez kimerít,
árnyban pihen elnyúlva hűvös táj,
próbálgatja arany színeit.

Az út szélén elmúlás söpör – lám,
szárnyán röppen álmos falevél,
képzelete új tavasz körött jár
(álmainkban már kisért a tél)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.09.22. @ 09:00 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))