Pásztorok éneke hajlik a szélben,
csillog az estben a tó – jege márvány…
Szállnak a varjak az Éj hidegében,
Hold fele hízik a fák koronáján.
Apraja-nagyja a téli vidéknek
rázza a botra szegelt szemű láncot…
ősi regös hagyomány ha felébred –
járni a vérbeli, isteni táncot.
Módos a gazda, ha jár-kel a butykos,
ízlik a bor, csuda friss a pogácsa.
Szembogarakban a tűz heve futkos,
cseng a pohár meg a lány kacagás ma.
S mintha az Ég – tavasz intene vissza:
árad a Fény – viszi-hozza tarisznya.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.04. @ 12:46 :: Pásztor Attila - Atyla