A M?vészetek és Irodalom háza gondozásában kiadott kötetben eredeti nyelven és magyar fordításban szerepelnek az írások; a vajdasági Tolnai Ottó, valamint a 2009-ben elhunyt budapesti költ?-képz?m?vész Deák László és Grendel Lajos szlovákiai magyar író esetében ez a kett? egybeesik.
Christos Chrissopoulos
A m?vek terjedelemben Esad Babacic szlovén író Vízilabda a termálfürd?ben cím? másfél oldalas kisesszéjét?l Raoul Biltgen luxemburgi író-színész napi bontású, klasszikus, csaknem ötven oldalas naplójáig terjednek. Donald Niedekker holland költ? verseket írt, a görög Christos Chrissopoulos pedig egy pécsi piacon vásárolt ismeretlen családi fényképalbumot helyez írása középpontjába.
Az írókat felszerelt belvárosi lakás és az útiköltséget is fedez? ösztöndíj várta és csak az volt a feladatuk, hogy saját alkotómunkájuk folytatása mellett írjanak egy pécsi naplót, szabadon választott m?fajban – mesélte Méhes Károly író, a kötet szerkeszt?je, egyben társfordítója. „Pécsiként már az Európa Kulturális F?városa cím elnyerése el?tt is lobbiztam a helyi nagyságoknál egy ilyen íróprogram megvalósulásáért; végül az EKF cím hozta meg az áttörést és a szükséges finanszírozást. Úgy gondolom, Pécs olyan lépték? város, amely egy hónap alatt megismerhet?, feltérképezhet?, és otthonossá lehet válni benne ennyi id? alatt” – fejtegette Méhes Károly.
Visszaemlékezése szerint az írók habitustól függ?en folytak bele a város társasági életébe. Egy bemutatkozó író-olvasó találkozón mindegyikük részt vett, de akik nyitottabbak voltak, azok egyetemi programokon, kiállításokon, fesztiválokon vagy éppen az olvasóligetben is felt?ntek.
Esad BabaÃ?ÂiÃ? úgy érkezett meg Pécsre, az EKF Writer in Residence második vendégeként 2007 novemberében, hogy tudta: ez a város lesz az, ahol belefog élete els? prózai munkájába. És azt is sejtette, kutya nehéz lesz, mert bár pontosan tudja, mir?l akar írni, a prózaírói életforma, a hosszú szövegek megszüléshez szükséges „fenék” sose volt az er?ssége.
„Imádom a kortárs bosnyák írókat. ?k tényleg valós dolgokról mesélnek, amik velük estek meg, nem kell törni a fejüket, hogy mindenfélét kitaláljanak. Én apám életét akarom megírni, aki szintén Boszniából származott, igaz, annyi fikció lesz a könyvben, hogy apám mint bokszoló jelenik meg. Az els? héten meg csak er?t gy?jtöttem, olvastam, aztán belefogtam az írásba, és azt kell mondjam, hogy számomra is meglep? módon jól haladtam. Nem tervezem, hogy egy túl hosszú könyv lenne majd ebb?l, úgy kétszáz oldal, és a fele majdnem megvan!”
Nelly Bekust szépírói és tudományos munkái alapján a világ számos országában hívták eddig is: tanított Amszterdamban és New Yorkban, élt Bécsben és Csehországban. Mint mondta, nálunk soha nem töltött még ennyi id?t, ezért számára Pécs lett egyben Magyarország is.
Komolyan vette naplóírói feladatát, ezért sokat és nyitott szemmel járja Pécset. Ami leginkább megkapta, a város rendkívül tarka építészete, és az, hogy a különböz? korok épített emlékei milyen megbecsülésnek örvendenek. Épp az ellenkez?jét tapasztalta ugyanis más helyeken: let?nt korok, a maitól eltér? vallási meggy?z?dések emlékei, ha ugyan nem jutottak a teljes megsemmisítés sorsára, inkább „dugdosnivalóak” az aktuális vezetés számára, ahelyett, hogy a múlt hírnökeiként büszkén tekintenének rájuk. Igazából ez zavarta odahaza, Fehéroroszországban is, hogy a szovjet rendszert felváltó hatalom voltaképp ugyanazokkal a sokszor diktatórikus eszközökkel igyekszik uralni a „megváltozott” terepet – ezért nem szerette volna, ha kétéves kisfia olyan országban n? fel, ahol tízévnyi kihagyás után ismét visszaállították a kötelez? úttör?mozgalmat.
Akinek Pécset igazából nem kellett bemutatni, az az EKF-íróprogram májusi vendége, Tolnai Ottó. A Kossuth-díjas költ? azért vállalta örömmel, hogy eljöjjön a 2010-es kultúrf?városba, mert ugyan hosszú évtizedekre visszamen? kapcsolata van a pécsi irodalommal, a Jelenkor folyóirattal, a Jelenkor Könyvkiadóval, látogatásai a szokásos irodalmi keretek között zajlottak: megérkezés, felolvasás, beszélgetés, vacsora, majd elutazás. Most végre – ahogy fogalmazott – „aláfalazhatja” amit eddig Péccsel kapcsolatban tapasztalt, gondolt. Tolnai nemrégiben Nagyszebenben járt, ami 2007-ben volt kultúrf?város, és egy Oscar Pastior emlékére rendezett költ?találkozón különös élményben volt része:
„Valahogy ott megéreztem, milyen is az, amikor egy hely tényleg a kultúra f?városa tud lenni. Van ennek valamiféle spirituális része, amikor nyilvánvaló lesz, hogy a szellem elkezd lobogni, és az adott város a láng ?rz?je. Valami ilyesmit próbálok én magam is itt tapogatni. A motívumokat, az apró dolgokat, hogy a szavakból, a mondatokból felépíthessem az én Pécsemet” – fogalmazott Tolnai Ottó.
Méhes Károly elmondta: Réthelyi Miklós nemzeti er?forrás miniszter ígéretet tett neki, hogy a tárca hozzájárul a program folytatásának finanszírozásához, és a városvezetés is támogatja az íróprogram továbbgörgetését. „Ha minden jól megy, 2011-ben öt vagy hat írót is vendégül láthatunk egy-egy hónapra. Ljudmila Ulickaja áprilisban, májusban vagy szeptemberben jöhet, a pontos id?pont a gyógykezelése miatt kérdéses. Rajta kívül egy spanyol és egy német szerz? is valószín?, hogy idelátogat, és tervezzük felvenni a kapcsolatot Linn Ullmann norvég íróval, Ingmar Bergman lányával is. Abban gondolkodunk, hogy a tematikát kicsit kib?vítenénk, azaz nemcsak Pécsr?l, hanem az egész országról vagy aktuális témákról is lehetne írni” – beszélt a tervekr?l az író.
Forrás:
MTI
litera.hu – Méhes Károly: Pécs, az EKF-írók ihletadója
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
