– fordítás –
Mire észrevesszük elszállnak az évek.
Üres már a fiók, minden a múlté lett;
hová tűnnek – senki nem tudhatja:
biztos összegyűlnek
valahova!
Úgyhogy ne félj,
igazán, ne félj, kedvesem,
nincs mitől félned:
mással is történt ilyen…
Szeretném ha mindig egészen közel lennél,
rejtve őríznélek, köntösöm zsebének mélyén…
Te ismernéd e helyet, csak te – és senki más!
Cipzárját behúznám,
s éreznéd
ezüstjét, bársonyát!
Te jöhetsz bármikor,
bármeddig lehetsz,
s ha majd névnapod lesz
mesét mondok, és dalolok neked…
Mit szólsz, micsoda ötlet!
Zárd be jól az ajtót,
senkit be ne eressz!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: P. Tóth Irén