Itt ülök a semmi szélén,
írkálok szemetet hiába;
rossz borom átjárta elmém,
sok már, ki végemet kiáltja.
Fogyott kedvvel gesztenyét
kaparni, fájó körmöm nem kíván;
de azt hiszem ma este még
utószor leszek én zsivány!
Csak nézzétek halvány szüzek,
hogy lobban utolsót a láng,
hogy visz engem az utolsó üveg,
s hogy ölel Mammon ma át.
Intsetek fruskák egy utolsót,
bőrötök színét nékem őrzi az éj,
tizenkilencre mégegyszer alsót,
még had húzzak utószor én!
De hová lettek a könnyű lányok,
csak a kék füst kering felém,
röhögnek rajtam míg odébb állok,
kurva a világ, csak az karol belém.
