Márton Zsolt : Záróra

Itt ülök a semmi szélén,
írkálok szemetet hiába;
rossz borom átjárta elmém,
sok már, ki végemet kiáltja.

Fogyott kedvvel gesztenyét
kaparni, fájó körmöm nem kíván;
de azt hiszem ma este még
utószor leszek én zsivány!

Csak nézzétek halvány szüzek,
hogy lobban utolsót a láng,
hogy visz engem az utolsó üveg,
s hogy ölel Mammon ma át.

Intsetek fruskák egy utolsót,
bőrötök színét nékem őrzi az éj,
tizenkilencre mégegyszer alsót,
még had húzzak utószor én!

De hová lettek a könnyű lányok,
csak a kék füst kering felém,
röhögnek rajtam míg odébb állok,
kurva a világ, csak az karol belém.

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal