Nem kell mindig ellenkezni. Ez a matek is látod, mégis megérthet?, tanulható. El kell kapni csupán a fonalat és már megy is az egész. Mikor már valamennyire beástad magadat ebbe a nem túlságosan szeretett tantárgyba, akkor érezheted: már játszi könnyedséggel kezelhet?k a dolgok. A vizsgára készülésnek, ebb?l a tárgyból is, van egy olyan id?szaka – persze, csak ha lelkiismeretesen áttanulmányoztad a témát -, amikor elkezdesz játszadozni a részeivel. Eleinte csak a miatt, mert unod már, és bevillan, mennyi minden mást tehetnél ehelyett. Ízlelgeted a szót, majd érzed, kezd komolyra fordulni a dolog. Ha most mérlegre állnál, megtapasztalhatnád, hogy súlyosbodik a helyzet. Azonban mérleg nincs a közeledben, így aztán elkezded átértékelni, talán elvezet valahova így is.
Furcsa érzések kavarognak benned. Mindezzel mit sem tör?dve nekilátsz egyedül az átértékelésnek, nem várod meg senki segítségét. Érzed talán áradni testedben az er?t, a bizonyosságot, meg tudsz birkózni a feladattal, a magad számára kijelölt feladattal, hogy átértékeld valaminek a jelentését, új struktúrát keresve, orvosi és ápolón?i segítség nélkül, egyes egyedül.
Emlékeid közül el?kerül az olyannyira szeretett mese egy része: Pinokkió, ahogy ül becsapottan egy nyirkos éjszakán valahol, ahol csak egy remény maradt: hinni mások boldogságában. A rendes gyermekek ilyenkor már megitták a tejecskéjüket és hamarosan mély álomba szenderülnek biztonságos otthonukban.
Nem kell ilyesmivel foglalkoznod! Felvisít benned a szó, mint az imént is: „hagyhatod…”
Hagyod, ám gyógyszeredet be kell venned. Jól tudod, keser? lesz, kínzóan keser?. Majd múlik az íz okozta gyötrelem, egészen máshova kerülsz, az emlékek ringatásába. Lassan elálmosodsz, ám agyad még nem oldotta meg a problémát. Ismét érzed, nincs baj, hagyhatod.
Riadtan eszmélsz: mit? Mit hagyhatsz?
Erre nincs meg a válasz benned, ám nem hibáztál, te megtetted kötelességedet, bevetted a fehér keser?séget.
Mégis: honnan a gondolat, hogy hagyhatod? Mit hagyhatsz? Egyáltalán jelentenek-e valamit ezek a bet?k? Álmosnak érzed magadat és fáradtnak. Jól tudod, nem Álmos vagy, hanem valami egészen más. Most nem tudod felidézni, ezen a kései órán, de biztosan tudod, nem vagy Álmos.
Könnyen lehet, hogy rossz a megközelítés, az sem lehetetlen, hogy ez rejtvény, ahol nem is a bet?k számítanak csupán. Összetettebb a feladat.
Még ébren vagy, mikor erre rádöbbensz, meg kell vizsgálni a dolgot, miért ne lehetne, még nyitott a kérdés.
Átértékelsz és hamarosan eredményre is jutsz: a feladat szerz?je bizonyára „hagy” szóból indult ki. Ez négy bet?b?l áll. Meg is van a megoldás: négyhatod. Nem, nem lehet ilyen egyszer?. Talán megint fordítva látod, mint már volt rá példa, többször is. Tehát hatnegyed, vagyis másfél. Nem! Nem így érthette, talán külön írva: más fél. Igen ez lesz a megoldás, már biztosan érzed. Mégis álmos vagy, de a lényeg, hogy más fél. Nem te. Te nem! Miért is félnél? Kellemes a paplan alatt, a keser?ség is elmúlt már, csak a zuhanásra kell figyelned. Megfogod a paplan sarkát, és már tudod: „hagyhatod”.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Berta Gyula
