Lovas Zsuzsanna Lux : „Maga az élet”

Nyomtatás

János és Ilonka már gyermekkoruktól ismerték egymást. Egy osztályba jártak az általánosban, így hosszú évek múltán a 40 éves osztálytalálkozón újra találkozhattak.
János, mint a többiek, beszámolt életéről, házasságáról, gyermekeiről, és jólmenő vállalkozásáról. Ilonka elbűvölten nézte a férfit, akiről iskolás korukban egyáltalán nem gondolták – és nem sugallták a pedagógusok sem -, hogy sikeres üzletember lesz.
Ilonka éppen negyedik válására készült, kissé belefásulva örökös párválasztási kudarcaiba. Még el is mondta Jánosnak és a többieknek, hogy életében a gyermekei adták a folytatáshoz az erőt. Szerencsésen teljesült vágya, a kereskedelemben helyezkedett el, ahogy azt már kisiskolás korában is megálmodta.
Aztán eltelt néhány év, néhány osztálytalálkozó, amelyeken hol János, hol Ilonka nem vett részt.
Majd az Ötvenedik!
Végre ott volt János és Ilonka is. János kissé deresedett és mintha nem lett volna olyan vidám, mint tíz évvel előtte. Ilonka megfáradtan, de reménnyel nézve a jövőre.
Beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy János nyolc éve elvesztette feleségét egy autóbalesetben, majd életévé vált a munka, amelybe mára belefásult. Ilonka számolta az éveket, hogy mikor mehet végre nyugdíjba, – talán addig még nem törlik el a „nők negyvennel” nyugdíjba vonulás lehetőségét. Könnyed, vidám délutánt töltöttek együtt. Búcsúzásnál lelkesen megfogadták, hogy napi kapcsolatban maradnak. János már másnap hívta Ilonkát, hogy együtt kávézzanak. A kávézás jó hangulatban, a jövőbe vetett hittel, némi sétával a közeli parkban – apró csókkal búcsúzásnál – végződött.
Mindkettőjük gyermekei már önálló életet éltek, egy-egy unokával megfűszerezve a napjaikat. Ilonka sokat beszélt terveiről, amelyeket a nyugdíjas években szeretne megélni, megtenni. Kisebb utazgatások, színházba járás, könyvek olvasása, egy-egy táncos délután volt terveiben, amelyeket most Jánossal is megosztott. Jánosnak kimondottan tetszettek Ilonka tervei, hisz az ő életéből is sok vidámság helyét foglalta el a munka. Titkon arra gondolt, hogy vállalkozását átadja fiainak, ha Ilonka elmegy nyugdíjba, hogy minél több boldog időt tudjanak együtt tölteni.
Ő már tudta, amit sokan csak nagyon későn tanulnak meg: a pillanat, amelyben élünk, nagyon értékes; a szeretet, amelyet kapunk, pénzben nem mérhető.
Úgy érezte új esélyt kapott a sorstól, s hogy ezt Ilonka Istennek tulajdonította, számára nem okozott gondot. Ilonka eltervezte, hogy mit fog a nyugdíj első napjaiban megtenni, végre nem kell arra figyelni, hogy meddig vannak egy rendezvényen – másnap pihenhet. Eltervezte, hogy új függönyt varr a nappalira, hogy átrendezi a hálószobát, milyen virágokat ültet a kertbe…Jánost boldoggá tette Ilonka tüzes természete, boldogan segédkezett álmai megvalósításában. „Ilonka, maga az élet” – gondolta sokszor, bár néha nehezen bírta a pörgést szerelmével. Végre eljött a nap, a tavasz első napja is egyben, Ilonka végre otthon maradhatott. Jánossal rögtön megszerveztek egy hosszú hétvégi programot és nem csak álmodták, de el is mentek.
János, terveinek megfelelően, István fiát egyre jobban bevonta a vállalkozás ügyeibe, ő pedig sietett Ilonkához. Amíg Ilonka a függönyt varrta, ő a kiültetendő virágoknak ágyásokat készített. Aztán elmentek a kertészetbe és apró kék virágokat vettek. Egy-két sárga és piros virág is bekerült a kosárba. Feltöltötték virágfölddel az ágyásokat, és úgy ültette Ilonka a kerti növényeket, hogy minden hónapban legyen, amelyik virágba boruljon.
János a nyár vége felé Ilonkát meglepte egy kerti hintával, melyben esténként megpihenhetnek. A nyár forró volt, s bár ők túl voltak már sok érzelmen és tapasztalaton, úgy merültek bele szerelmükbe, hogy aki látta őket, – meghatódottan mosolygott. Szépek voltak együtt, boldogok. Ahol csak lehetett táncra perdültek, így hagyva nyomot az őket együtt látó emberekben. Az első tavasz, az első nyár, amelyet Ilonka a megérdemelt pihenéssel és álmai megvalósításával töltött.
János karácsonyra tervezte, hogy a fiának végleg átadja munkáját. Augusztus vége volt. János, a lemenő nap fényében megérkezett Ilonkához. Ő a kertben az illatozó virágok között hintázott. János a hintaágyhoz lépett, majd megsimogatta a Kedves arcát. Ilonka mosolygott. Mosolygott és pihent ,- örökre pihent-, a virágzó kert ölelésében……

János karácsonyra egy olasz utazást adott a fiának és menyének. (Ő tovább dolgozott.) Azt az utazást, amelyet már júniusban lefoglalt, hogy meglepje vele Ilonkát karácsonyra..

János többé nem ment az osztálytalálkozóra…