August Wilhelm Schlegel
/1767-1845/
Ave Maria
Koosán Ildikó fordítása
A lány pihen, -alázat csupán az éke, –
Alkonyatfényben a kunyhó előtt.
Nem tudja, Isten eljegyezte őt,
Békés tűnődés lelke gyönyörűsége.
De nézd! Egy ifju fényes ruhában jön
Elé, kezében lengő pálmaág.
Megremeg, édes borzongás járja át,
Arcára hajnalpírt fest az öröm.
Üdv Maria ! – szól, a hangja zenél,
Üdvözítő hírt hoztam néked én:
Mennyei erő lényed betakarja.
Keblét a lány két karja mögé rejti,
Titkos, mély érzés kezd benn gerjedezni,
És szól: legyen, ahogy az Úr akarja.
2o19. December 11.
Ave Maria
Die Jungfrau ruht, nur Demuth ihr Geschmeide,
Im Abendschatten an der Hütte Thor.
Sie weiß nicht, daß sie Gott zur Braut erkor,
Doch stilles Sinnen ist ihr Seelenweide.
Da sieh! ein Jüngling tritt im lichten Kleide,
Den Palmenzweig in seiner Hand, hervor.
Voll süßen Schauers bebet sie empor,
Denn seine Stirn ist Morgenroth der Freude.
Gegrüßt, Maria! tönt sein holder Mund,
Und thut das wundervolle Heil ihr kund,
Wie Kraft von oben her sie soll umwallen.
Und sie, die Arm’ auf ihre Brust gelegt,
Wo sich’s geheim und innig liebend regt,
Spricht: Mir geschehe nach des Herrn Gefallen.
Legutóbbi módosítás: 2019.12.13. @ 10:40 :: Koosán Ildikó