Halász Enikő : Mákony

Este van,
lopva közeleg az alkony,
bőrömön még illatod pihen,
ölelésedből,
mint kábító mákony,
lelkemben
ott maradt a csend.

Fényt sikolt a lemenő nap fénye,
riadtan hull le a megperzselt sugár,
az est leplében fényre vágyva járja násztáncát,
egy megriadt bogár.

Legutóbbi módosítás: 2022.09.14. @ 19:17 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Halász Enikő 80 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.