Az Úr elviszi mind
kiket szeretünk,
kit így, kit úgy,
van ki láthatatlan lesz
és van kit még láthatunk,
vele még néha szót válthatunk
ha maradt mondandó,
vagy a torokban
csak elakadt gombóc lesz a szó
és a hang benn reked.
Valahol tort ül ma a lélek
akadozik a lélegzett.
Nem vagy már,
hiába keresnélek.
Az Úr elvitt.
Úgy vitt el, hogy itt hagyott,
talán mementónak,
hogy ne feledjem soha,
sorsunk kereke körbe halad:
,, ki mint vetett, úgy arat „
