TILLA
Eljött.
Eljött pontosan.
Meghallgatott,
beszélt,
s én meséltem
gondtalan.
Eljött,
és sokáig maradt.
Sétáltunk
a város fénypontos
csöndburka alatt.
Sétáltunk hosszan
– a két idegen –
ő csak jött velem,
s válaszolt
engedelmesen.
Ott volt,
mesélt, figyelt
s beszéltetett sokat.
– Aztán eltűnt.
És én nem értem az okokat.
Széparcú fiú volt
s dalszülte neve…
Nem maradt meg más
csak a kétség hidege,
s a hajlott hátú
kérdőjelek.
Hiányzik.
Hiányzik az a
lány,
ki akkor
mellette belőlem
megszülethetett.
Legutóbbi módosítás: 2016.11.06. @ 13:37 :: Péri Györgyi