Ugrás a másvilágba
A torony tetején táncolok egy táncot,
kérlek derekamról ne vedd még le a láncot!
Tarka embertömeg hullámzik alattam,
én magányosan a toronyban maradtam.
A felhő betakar, egy madár figyel csak,
amely a toronyban társával fészket rak.
A mélység lehúz, de félek zuhanni,
nem szeretnék sokáig egyedül itt maradni.
Vonz a veszély, az ugrás rejtélyes izgalma,
olyan vagyok itt, mint ág nélkül egy alma.
Láncom még tart, bár egyre ereszkedik,
két kezem remeg, a testem nehezedik.
Fejem lehajtom, szédülés kerülget,
de jó annak, aki szilárd talajon ülhet!
Már nem tart soká, eleresztem a láncot,
nem sírok, mosolyogva, lebegve szállok.
A súlytalanság lassan az ég felé repít,
ne nézz a toronyra reggel, az már nem segít!
Legutóbbi módosítás: 2016.11.24. @ 19:40 :: kocsis bözsi
