dr Bige Szabolcs- : Istvánfi úr esete

A borbély kendőt terített az álla alá, és dús habot kevert a tálban,

 

 

Istvánfi úr szokásához híven, szombaton borotválkozni a piactér melletti borbélyhoz ment. Heti rendszerességgel járt ide, minden szerdán és minden szombaton. Azon a szombaton, amelyről szólok, tavaszi nagyvásár volt. Ott nyüzsgött a sok vidéki, meg helybeli a piactéren. A borbélyműhelyben is sokan voltak, de neki, a törzsvendégnek azonnal szabaddá tettek egy széket. A borbély kendőt terített az álla alá, és dús habot kevert a tálban, s kente fel. A borotvát a fenőszíjon a biztonság kedvéért két-háromszor meghúzta. Az éles penge sercegve siklott a vendég ábrázatán. Miután végzett Figaro a borotválással, kellemes illatú kölnivízzel locsolta meg vendége arcát, majd egy forró gőzzel átnedvesített kendőt terített rá néhány percre. Elégedetten lépett ki a műhelyből Istvánfi úr, s az ajtóban szinte összeütközött Patakival, a nagygazdával.

— Milyen a vásár? — érdeklődött Istvánfi úr, miután szívélyesen parolázott a gazdával.

— Jók ezek a Pünkösd előtti vásárok. Feljönnek ilyenkor a környék termelői, és eladásra kerül mindenféle termék, háziipari cikk és persze lábasjószág.

— Látom, a lovai is újak itt a kocsi előtt. Most vette őket?

— Tetszenek?

— Szépek! — lelkesedett, s megpaskolta az egyik fekete nyakát.

— Szép az áruk is!

— Úgy nézem, nóniusz — jegyezte meg féloldalra hajtott fejjel, közben tenyérrel alátámasztotta az állát, s úgy figyelte a lovat.

— Mezőhegyesi!

Ez volt szombaton — hétfőn az orvosi rendelőben találkozunk Istvánfi úrral. Vizsgálatra jelentkezett az arcát elborító sebek, kelések miatt. Megvádolták a borbélyt, hogy nem voltak megfelelően fertőtlenítve a szerszámai, és ezért kapott fertőzést Istvánfi úr. A hosszas kellemetlen kezelés minden költségét vele térítették meg, s még az egészségügyi szervek meg is büntették. A főorvos megmagyarázta precíz szakmai szavakkal, hogy a borotválkozás során, a férfi arcán olyan apró horzsolások keletkeznek, amelyek elősegítik a baktériumok megjelenését és terjedését. Ezt senki nem vitatta, csak a borbély, miközben tagadta, hogy nála kerülhettek azok a fránya bacilusok a kliens arcbőrére.

— Mi van magával, Istvánfi úr? Szekér esztendeje nem láttam! — köszöntött rá úgy egy jó hónap múlva Pataki, a nagygazda.

— A doktorokat jártam. Megfertőzött az a figaró!

— Az bizony kellemetlen! Mikor történt?

— A pünkösdi vásár körül.

— Álljon meg ember! Amikor találkoztunk?

— Amikor megvette azokat a lovakat.

— Megvan! — kiáltott fel izgatottan a gazda. — Emlékszem rá, mennyire megcsodálta a fekete paripákat.

— Hát, hogyne! Ritkán látni ilyen pompás állatokat.

— Megpaskolta az egyik ló nyakát. Így van?

— Igen, igen. És?

— És utána végig simította a frissen borotvált arcát!

— Akkor, én magam fertőztem magam?

— Bizony!

— Máris megyek és megkövetem Figarót!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 620 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.