D. Bencze Erzsébet : Mindenszentek

rendhagyó szonett

 

 

 

mikor az első mécsest meggyújtottam

gyémánt sugara arcomon remegett

a pír az ég alján épphogy fellobbant

a temető már zsúfolásig megtelt

minden jegy elkelt futott át agyamon

ilyenkor zárlatos a gondolat

s a gyertya fényével vibrált sírodon

amíg lelked üdvéért imádkoztam,

szinte teljesen rám sötétedett

a holtponton elakadt lélegzetem

holott velem voltak a mindenszentek

közben csaknem kiürült a temető

meggyorsítom lépteimet tán még

elérem a kaput zárás előtt

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873