Bőrre száradt körömlakk vagyok,
lassan mossa le színeim a szappanos víz,
csuklóra fújt, párolgó parfümillatok,
csókjaidtól lábak nélkül is rohan a szív.
Könnyen oldódom tengerszemeidben,
ahogy reggelente örvénylő kávéban a tej,
mint kiskanálra tapadt cukor ér számhoz szád,
hétköznapok rutinjai között sem engedlek el.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.04. @ 20:56 :: Tóth Zita Emese
