Tóth Zita Emese : Nem vagy

 

Ne szólj szám,

a fejem már így is hasogat,

hogy csak gondolat voltam

neked,

gondoltad, talán még párszor,

vagy egyáltalán veled,

de minél közelebb jött a ma,

annál jobban bújtam saját takaróm alá,

nélküled.

 

Csak így lehet boldog az ember,

ha nem mer,

nem akar, 

nem szeret,

mert tudod, veled nem lehet,

ahogy horzsolásként díszelegsz a bal pitvarom alatt,

szavaidból átlátszó hazugságok maradéka marja 

savként az érrendszert.

 

Nem vagy,

mégsem lelt békét idebent semmi,

mint egy uv-s tetoválás,

függök a szíveden,

sötét van,

lámpa gyúl,

világítok,

dobbanásaid kémlelem.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.09.07. @ 11:55 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.