fél lábam is elhagyom, legyen a háborgó tengeré.
mozdulatlan hajóm alattam, én a dühöng? tengerész,
fagyott viasz lett az óceán, nem fúj a szél a fránya,
bolygó hollandiját elszívta gomolygó kapitánya.
ez nem is álom lett haver! csak megtört az átok,
napfényes id?ben, ki hordta az es?kabátot,
most én leszek inkább a vihar, s holnapra elülök,
a szívbe majd, mint a kampó hegye belülr?l kerülök.
