Megfeszít?s kor. Így élünk,
generátor alatt. Kivágynak
a versb?l a versek. Másképp gondol
korszer? költ? az édes hazával!
Információ-zuhatag észre,
szívre, de a te nem lesz én soha!
Néha messze hallok: hazát keres?
lovasok, társzekerek sora.
Határaikat önként feloldozva
nyúlnak egymás felé baráti kezek.
Összegy?lnek és nagy-nagy asztaloknál
d?l el, a gesztusok mit is jelentenek.
Ez hát a népem. A megérkezés,
a letisztulás örvényébe zárva.
Ha égre néz, ezer évek óta szúrja
szemét csillagfényt?k hideg világa.
Alázattal tekint a porba ilyenkor,
tudja, a született jó szívével lát!
Isten fény? remény világítja
szellemét: mégis, közösen tovább!
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:54 :: Adminguru
