Marthi Anna : nem bonyolító

Nyerjünk egy kis id?t,
amikor nem bonyolítok,
csak idejövök, és nézlek.
Lopva átadom a kezem,
kikel a csendb?l ismét
szavaink selyem-érint?s
fokozódó bája,
elalvás el?tt egymás
megnyugvásába térnénk,
álmodunk; jósággal telít,
ha átgondollak, megtalálom
magamban értékedet.

Legutóbbi módosítás: 2011.04.08. @ 22:13 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak