Thököly Vajk : Istenem, ördögöm

Én Istenem, meg ördögöm *

 

Én Istenem, meg ördögöm,

csak az elkoptatott hozsánna,

grimaszos átka,

mi barangol a világba.

 

Fent Istenem, lent ördögöm,

diadalmas seregek

vonulnak, akár a fellegek,

ím alattuk mi, emberek.

 

Mond Istenem, csend ördögöm,

magamra hagyott

ladik vagyok,

lassan-lassan elkorhadok.

 

Nem Istenem, csak ördögöm,

kik magukról zengnek

dacosan bűnös, büszke emberek,

lelketlenül, lelket lengetnek.

 

Mert Istenem, nem ördögöm,

csendes tekintetem mögött,

összekulcsolt kezet kötök,

reménykedve megrendülök.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk