minden éjjel
mikor fénytelenek a falak
úgy alszom el gondolatban
– veled –
azt képzelem megfordulok
hozzád bújok
álmatlan valósággá válik a létezés
hideg érintés a takaró
csend vacog körülöttem
valami késztet
soha nem fordulok meg…
Huszárné Vass Edina : Sötétben