Rózsa Ibolya : Merengés

– átirat –

 

 

 

Régen elmentél

tőlem –

még nincs egy órája.

Az idő is időtlen…

Nincs formája,

alaktalan

a világ,

amorf nélküled.

 

Dob-szólót hallok,

mint patadobogást:

ez a

szívritmus-vágta,

gyógyító ütem.

Lelkem öleli

ez a lobogás.

 

Még merengek,

moccanatlanul.

 

Tenyeremen arcod,

a rajzolatokba rejtve,

sóhajod, érintésed

áthullámzik rajtam egészen,

simogat,

mint ujjaid,

amikor muzsikát

játszottak

hegedű-testemen.

Az a nyugalom kellene

most

nagyon.

Ezt úgy hívják,

szerelem?

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/