Marthi Anna : nincs halál

2011.03.19. Marthi Anna Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Undorító, mindig a legrosszabbra gondolok.
Nem lehet, bárki kallódik, beteg lélektesttel…
nem barbár az, nem, aki teremthet, mi az ima?!
Sokszor mondtam vagy megmutatni könnyebb?
Hát mért nem látom be, magamat alkotom mindig
a mostban…ez jelenti a jelent, ha csak holnap,
már kés?, visszaköszön mit az els? sorban írtam.
Vízönt? tanításod a napi három lábmosáshoz kell,

Nem halogatom már tovább, hajnalban felkelek,

úgy szentelem meg végre a teret s id?t, hogy itt

vagyok p?rére vetk?zve, nincs gondolat, csak jóra

gömbölyítem testemet: mert van minden egyes tanra

jóga, választék az, hogy ép tested köszönti lelkedet,

beteg testb?l a lélek kiszáll, bármelyik oldalról nézed

benne már többé lelket nem találsz!

Legutóbbi módosítás: 2011.03.19. @ 09:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak