M. Fehérvári Judit : Requiem a szavakért

*

Elmondanám, ha lennének hangjaim,

ma próbáltam összeilleszteni a szavakat,

de csak a szakadék szélén táncoltam,

akár Tarotban a Nagy Árkánum Bolondja,

s nem volt hűséges társam sem mellettem,

ki a mély légszomjától visszarángathatna.

Elmondanám, ha lennének betűim,

a szófajok ma összekeveredtek bennem,

igéket láttam el névszók ragjaival,

s a főneveket melléknévként fokoztam,

mégsem lett vad káosz e zűrzavarból,

hisz, amit tudtam, halként eltátogtam.

 

Elmondanám, ha lenne még nyelvem,

bántottak ma, s ez annyira közömbös,

mert ezt teszik mindig, kik valamiért égnek,

mély oka fogyottá szemükben így válik az élet:

a másoké, hiszen semmiség az, hogy én egyre

csak mondatokat és nyelvtani szabályokat keresgélek. 

Elmondanám, ha nem a halotti mise zenéje zúgna,

ne keress máshol, mert e versben nyugszom ma,

s nem fényesedik fölöttem semmi sem,

csak az eső az, mi könnyeit egyre csak ontja,

és nem volt hűséges társam sem mellettem,

ki a mély légszomjától visszarángathatna.

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.