Bár már régen elkészült, de végre meg is jelent Kisslaki László novellafüzért rejt? könyve.
Nyomdakészen pihent Laci fiókjában, illetve pontosítva a dolgok valóságán, úgy vélte kedves „gazdája”, hogy rengeteg változtatni való akad még az írásokban. Így készen is volt, meg nem is.
Majd jöttek még mindenféle tényleges és csak bebeszélt nehézségek, s a kiadás eddig váratott magára.
De most végre megjelent!
Takács Zoltán pompás illusztrációi színesítik a történeteket, és teszik a borítót is igazi „kisslaki”-hoz ill?vé.
„Amikor a mama hazahozott a szanatóriumból, a doktor még elég csenevésznek tartott.
– Falusi leveg? kell a gyereknek – hümmögte, majd vette a kalapját. Másnap én is a sapkámat, amire az volt kiírva, hogy „magyar repül?”, és levonatoztunk Somogyba.
Mikor kinyitottam az udvarajtót, tudtam, hogy varázsvilágba értem. A vályogház egy igazi palota volt. Télen melegen tartották a falak, nyáron meg még a földön ül? dunsztosüvegben is h?vösen ücsörögtek a kovászos uborkák. Az állatokat is megszerettem; úgy éreztem, mintha már régi haverok lennénk. A portán a nagypapa volt az úr, magasan, mindenek felett. Szigorú volt, de engem nagyon szeretett, s csak egyszer kaptam verést, mikor a zsíroskenyeret bedobtam a kútba, és ezért a ló nem akart inni bel?le.
– Én marha, adtam volna Pajtásnak.
Még nem sejtettem, hogy ha majd egyszer kinövöm a klottgatyámat, megírom a velük töltött id?t; a Remény nev? lovat, a Pajtás kutyát, aztán a nagykedv? Milu kandúrt, aki hébe-hóba meger?szakolta az arra tévedt kóbor kutyákat is. S nem utoljára, írok a csavargásainkról is a világban, mint varietéartisták. de mindig szeretettel, legyen a h?söm szent, vagy gyarló gyilkos.
Örömmel írtam, és ha az olvasót is megmosolyogtatja egy-két történet, akkor már nem is baj, hogy a könyvet kezébe vette.”
A könyv megrendelhet?:
Magyarországon: rita1978@citromail.hu címen,
Németországban: kisslaci@t-online.de e-mail címen.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
