Böröczki Mihály - Mityka : Adományaim

2011.03.10. Böröczki Mihály - Mityka Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Adok minden kőnek házat,

víznek medret, szemnek tájat,

szögnek deszkát, napnak földet,

világosságot a zöldnek,

és amíg a napom fölmegy,

adok párnát, adok ágyat,

könnyű röptöt a madárnak,

és ha nem lesz fegyver töltött,

adok tükröt a világnak,

aztán emberarcot öltök,

de semmit se – hogyha öltök.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.03.10. @ 11:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.