Kövekbe kötött acélhúrokon
zökkenve moccanok távol
kett?sünk csak kattogó monoton
…mégis még mindig hiányzol.
Karmolásokra pecsétek forrtak
szögesdrót fal mögött élve
hol kett?nkre holt-imát morzsoltak
…még kivonszollak a fényre.
Kezedb?l kifordult fegyvereket
zálogba adom a sorsnak
gy?löletekért pajzsként szeretlek
…meglátod visszafordulnak.
Kövekbe kötött acélhúrokon
Te vagy csak magunktól távol
gy?zelmünkért csókolhatsz homlokon
…vagy kicsókolsz a világból?
2009 áprilisa
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Regényi Eszter