Ha nem a megbeszélt helyre mégy
– akármennyit késhetsz -,
gondolhatsz a másikról jót-rosszat,
magadról gondolod,
csak másként teszed,
mert a másik
– végül is –
kerül?út önmagunkhoz,
de ha nem érsz oda,
ahol vagy,
ki lehet helyedben;
mert a köszönés,
végül is,
elhangzik;
pár jó szó,
aztán a beszélgetésben néma maradsz,
végül elköszönsz,
bár kiszárad a szád,
s azt hiszik,
ott voltál.